A 2012-es év a végéhez közeledik, amely alkalmat nyújt a számvetésre, illetve előre tekinthetünk, hogy mi vár ránk az új esztendőben. Szél István polgármestert kérdeztük.

Kutasi Hírek: Melyek voltak a képviselő-testület fő törekvései 2012-ben?

Szél István: Gazdasági válság kellős közepén a költségvetésünk mederben tartása, a pénzügyi stabilitás volt a legfőbb célkitűzésünk. Gondolnunk kellett a 2013-as év fejlesztéseire is. A zavartalan működést és a stabilitást tűztük ki célul, amelynek maradéktalanul sikerült megfelelni. A pályázatokat időben benyújtottuk, remélem ezeken sikerül nyernünk is, amely további lehetőségeket teremt.

K. H.: Egészségügyi, oktatási és szociális téren milyen lépések történtek?

Sz. I.: Január 1-től új, fiatal, a térségből származó háziorvos kezdi meg a munkáját. Úgy gondolom, hogy ez a változás a településen élők javára fog válni, az új háziorvos segíteni fog mindenkinek, amiben csak tud. Az Általános Iskola történetében lezárult egy sikeres korszak. A legfontosabb tudnivaló, hogy a következő évtől átveszi az állam az iskolát, nem csak a pedagógusokat, hanem a működtetést és a fenntartást is. Ennek zajlott az utóbbi időben a szakszerű előkészítése. A székkutasi diákok az év során a tanulmányi kirándulásoktól kezdve, a különböző rendezvényeken át az úszásoktatásig számos előnyt élvezhettek. Reméljük, hogy ez a jövőben sem lesz másképp.  Szociális területen azt tartom említésre méltónak, hogy megvalósult a közmunka program, amelyben jövőre kétszer annyi embert tudunk majd foglalkoztatni, mint idén. Ezen felül próbáltunk minden hátrányos helyzetben lévő polgártársunknak is segíteni. Az utolsó képviselő-testületi ülésen Könyvvizsgáló Asszony meg is jegyezte írásos jelentésében, hogy ezen a téren erőn felül teljesít az Önkormányzat. Úgy vélem, hogy ez a normális hozzáállás.

K. H.: Mennyire tudott egységes lenni a képviselő-testület ezekben a kérdésekben?

Sz. I.: Úgy gondolom, hogy a helyi képviselők szívükön viselik a településük sorsát, a székkutasi emberek életét és mindennapjait, mindezt önzetlenül és időt nem kímélve. Péter a legnagyobb segítségem abban, hogy rendezetten működjön az a gépezet, amely a hétköznapokat segíti a településen. Sokat köszönhetek én is és a települése valamennyi lakója. Természetesen az elmúlt két évben is több olyan döntés született, amely nem volt mindenki számára maradéktalanul elfogadható, ilyenkor megpróbáltuk elmagyarázni, hogy mit miért gondolunk jónak. Úgy vélem, hogy az esetek többségében sikerült kompromisszumokat kötnünk egymással.  Szerintem az ügyek jól mennek, több területen történt előrelépés és mindenkinek csak ez számít.

K. H.: Mennyire nehéz megtalálni a forrást ezekhez a célokhoz, illetve a fejlesztésekhez?

Sz. I.: A pénznek van két rossz tulajdonsága: mindig kevés van belőle és általában elfogy. De ha elfogyott, akkor keresni kell. A képviselő-testületnek és a polgármesternek ez a dolga. Elsősorban a mindennapi működéshez kellett forrást találni 2012-ben, akárcsak 2011-ben, és ez jövőre sem lesz másképp. A fejlesztésekhez is további önerőre lesz szükség. Kaptunk ÖNHIKI támogatást, közel 100 millió forintnyi pályázati pénzt nyertünk és további 60 millió forintot tudtunk szétosztani a helyi vállalkozások között a Leadernek köszönhetően, amelynek az elnöke vagyok. Nemrég a kormány döntött arról, hogy átvállalja a magyar önkormányzatok adósságát, közte Székkutasét is. Ez hatalmas segítség egy ilyen kis településnek, mint a miénk. A lakosság adóterheit éppen ezért nem fogjuk növelni a 2013-as évben. Ha nincs rá szükség, akkor az embereket nem kell feleslegesen terhelni.

K. H.: Minden egyes mondatában többes számban beszél.

Sz. I.: Mai felgyorsult, globalizált, sokszor személytelen világunkban úgy gondolom, hogy csakis közösségekben lehet gondolkodni. Közösségeket kell teremteni, a meglévőket erősíteni. Manapság mindenkinek meg kell értenie, hogy csak akkor van lehetőségünk, ha együtt dolgozunk. Az elmúlt két év soha nem arról szólt, mit tehet Székkutas az ott lakókért, hanem arról, mit tehetnek a helybeliek Székkutasért, mi az, amit közösen tudunk megvalósítani. Kemény munkára van szükség. Ez a közösség és az ország csak akkor működik sikeresen, ha elfogadjuk, hogy nemcsak jogaink, de kötelezettségeink is vannak. Kötelezettség magunkért, családunkért, közösségünkért és hazánkért. A közös munkában partner tudok lenni, nálam segítőkészségre talál mindenki, aki maga is tenni kíván környezetéért.

K. H.: A székkutasiak mit tehetnek ezekért a célokért?

Sz. I.: A fejlődésnek ára van. Meg kell dolgozni érte, és ezt nem lehet semmivel helyettesíteni. Nem biztos, hogy mindenben egyetértünk, de egy dologban biztosak lehetünk: ezért a közösségért dolgozunk mindannyian. Ehhez kompromisszumokra van szükség, és ez sokszor nem könnyű. A településünk elindult a fejlődés útján. A jövőben is további munka és számos kihívás vár mindannyiunkra, amelyhez mindenki támogatására, összefogására szükség van.

K. H.: Polgármester úr hogyan tölti a karácsonyt?

Sz. I.: A karácsony a ritka alkalmak egyike, amikor az ember együtt tud lenni a családjával. Egyébként hagyományosan ünnepeljük a karácsonyt. Halászlé, bejgli, éjféli mise. Azzal a különbséggel, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, inkább élményekkel ajándékozzuk meg egymást, körbeülve a családi asztalt, meghitt hangulatban.

K. H.: Mit vár a 2013-as évtől?

Sz. I.: Azt, hogy mindenki számára boldogabb legyen, de legalábbis ne legyen rosszabb, mint az idei esztendő. Remélem, hogy minél többen lesznek sikeresek. Székkutas életében pedig remélem, hogy nyerni fognak a pályázataink, valóra válhatnak álmaink és ezzel tovább fejlődhet a település.

K. H.: Mit üzen az ünnepek alkalmából a székkutasiaknak?

Sz. I.: Köszönöm a székkutasiaknak, hogy egész évben kitartó munkával és becsülettel helyt álltak, még akkor is, amikor nehéz időket éltünk. Hálás vagyok mindenkinek azért az összefogásért, amelyet a település érdekében tett. Soha nem bíztam még ennyire a jövőben és az országban. Mindig is abban hittem, hogy a hit, a jobbra való törekvés viszi előre az embert, a közösséget. Nem lehet gátja a fejlődésnek, a haladásnak az, hogy valaki öreg vagy fiatal, férfi vagy nő, vallásos vagy ateista. Ebben az országban megvan az esélye mindenkinek arra, hogy elérje céljait, megvalósítsa álmait. Ez teheti igazán naggyá ezt az országot, ezt a közösséget. Előre kell tekinteni, a jövővel kell foglalkozni. Közösen kell dolgoznunk azért, hogy céljainkat elérhessük.