A háztartási tüzeléssel kapcsolatos panaszok okai:

- tiltott anyagok égetése – többnyire hulladékégetés ideértve a vegyszerekkel kezelt fákon túl a petpalackokat, autógumit, bálásruhát is.
- a tüzelőberendezések karbantartásának elmaradása
- a tüzelőberendezés alkalmatlansága a használt tüzelő megfelelő minőségű égetésére – ez a probléma különösen a háztartásokban egyre gyakrabban megjelenő lignit égetése kapcsán merül fel
- a tüzelőanyagok minősége – nedves fa, szén égetése
- a tüzeléstechnikai módszerek ismeretének hiánya

Fontosabb tudnivalók:

- A háztartási tüzelőberendezésekben való hulladékégetés, különösen a műanyagok égetése során felszabaduló mérgező gázok és szilárd részecskék a levegőszennyezésen keresztül igen komoly egészségkárosító hatásúak;

- A nem megfelelő égéssel felszabaduló gázok egy része nem távozik a kéményen keresztül, ha a tüzelőberendezés nem megfelelő, ezért a szobában lévők egészségét – különösen a gyermekekét és időskorúakét – közvetlenül károsítja;

- A tüzelőanyag felhasználásával járó környezetterhelés nagymértékben attól függ, hogy milyen kályhát (tüzelőberendezést) használnak;

- A hazai barnaszén a fánál több szennyező-anyagot tartalmaz, elégésekor pl. jóval több hamu és kéndioxid keletkezik;

- A lignit felhasználására a háztartási tüzelőberendezések általában alkalmatlanok, ezért égetésük jelentős egészségkárosító hatással járhat;

- A tűzifa használatakor a fa nedvességtartalmának rendkívüli jelentősége van. A fa kivágásakor 50-60%-os nedvességtartalmú, majd a nyári félév során 18-25%-ig szárad;

- Nedves fát eltüzelni gazdaságtalan és környezetkárosító. A száraz fa fűtőértéke 15 MJ/kg, a frissen vágotté 7 MJ/kg körüli, mivel a fában rejlő energia jelentékeny része ilyenkor a víz elpárologtatására fordítódik. A fele annyi hőt termelő nedves tűzifa égetése pazarló, és légszennyezése is jóval nagyobb;

- A nagy nedvességtartalom miatt az égési hőmérséklet alacsonyabb, emiatt növekszik a korom és más káros anyagok kibocsátása;

- A fa nedvességtartalmának 20%-os növekedésével a fulladást okozó szénmonoxid kibocsátása tízszeresére, a káros szilárd részecskéké az ötszörösére növekszik;

- A kémény megfelelő magassága, átmérője és tisztasága előfeltétele a tiszta tüzelésnek. A vizes fával tüzelés kellemetlen mellékhatása, hogy a kéményben és a tüzelőberendezésben nagy mennyiségű víz és kátrány csapódik ki. A rosszabb huzat miatt az égés még tökéletlenebbé válik, másrészt megnő a kémény eltömődésének a veszélye.

- Jelentősen javítható az égés hatásfoka és csökkenthető a károsanyag-kibocsátás, főleg az égés kezdeti stádiumában, ha a tüzelőanyagot felülről lefelé növekvő vastagságában helyezzük a tűztérbe, majd felül meggyújtjuk. Ebben az esetben az égés az áramlással ellenkező irányba, hővezetés és hősugárzás útján terjed, így mindig csak annyi tüzelőanyagból és ott keletkezik számottevő éghető gáz, amennyi és ahol az – megfelelő hőmérsékletű lévén – el is tud égni;

- A köztudatban elterjedt, hogy a tüzelőanyagot legtöbbször alulról gyújtják meg, ezért az teljes terjedelmében elkezd felmelegedni, így hirtelen nagy mennyiségű, az égéshez azonban még nem megfelelő hőmérsékletű éghető anyag szabadul fel és távozik hasznosítatlanul, ráadásul az egészségre és a környezetre káros összetevők formájában;

- A gyújtáshoz gyújtósnak a fenyőfa a legalkalmasabb, mert használatukkal lényegesen gyorsabban érhető el a tiszta égéshez szükséges hőmérséklet;

-  Ha nem volt elég ideje száradni a fának, valamit még az is segíthet, ha a kályhába juttatás előtt a kályha közelében szárítják.