Első istentiszteletét szeptember 8-án tartotta Vladár Sándor. Székkutas új református lelkipásztora távoli rokonságban áll az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vezérével, Kossuth Lajossal és az olimpiai bajnok úszóval, Wladár Sándorral.

– Az első perctől szívembe zártam a székkutasiakat, szeretettel fogadtak, segítettek a pakolásban, a költözésben. Felelevenítették a gyermekkori emlékeket, nagyon hasonlítanak a szülőföldemen, Szabolcsban élő emberekhez. Otthon érzem magam, otthon vagyok – közölte első tapasztalatait a 37 éves Vladár Sándor. Székkutas új református lelkipásztora, aki az Egerbe került Tóth Imrét váltotta, szeptember 8-án tartotta első istentiszteletét a faluban.

A Nyírmadán született lelkész a gimnáziumot és a teológiát Debrecenben végezte, első szolgálati helyén, Újfehértón 11 és fél, a másodikon, Hajdúbagoson másfél évet töltött – az utóbbi gyülekezet anyagilag nem bírta eltartani magát. Kicsit hasonló helyzetben van a kutasi is, missziói gyülekezetnek nyilvánították, ami azt jelenti, a kötelességek és a jogok is kevesebbek – mondta el Vladár Sándor, aki még elárulta: az egyházmegye anyagi terheket vállal át, például az ő javadalmazását. A legfontosabb, hogy a lelkipásztor helyben lakjon, mert csak így alakíthat ki napi kapcsolatokat, és megismerve a problémákat foglalkozhat a közösséggel – ebben segíti a helyi presbitérium és Molnár Pál, a gyülekezet gondnoka. Jelenleg kétlakiak: felesége, Beáta és 9 éves Máté fia Debrecenben maradt, előbbit munkahelye, utóbbit tanulmányai – a nagy hírű református kollégium általános iskolájába jár – kötik a városhoz, a hétvégét a család Székkutason tölti, míg az elöljáróitól szabadnapként megkapott hétfőt és keddet együtt a hajdúsági megyeszékhelyen.

Családi indíttatás

– Nagyon fontos volt a családi indíttatás – fejtette ki Vladár Sándor –, mind a négy nagyszülőm nagy hatással volt rám, eltérő karakterű, de tiszta, egyenes, vendégszerető, becsületes és egyházszerető nyitott lelkekként. Elmondta még: mindig reformátusok voltak, a famíliában akadt gyülekezeti gondnok, presbitertag (a nagyapák), valamint nagybátyja, Vladár Gábor a mai napig a soproni gyülekezet lelkipásztora, és korábban ő indította újra Pápán a teológiaoktatást. Akkoriban mondta Debrecenben egy konferencián: „A kálvinista Pápa köszönti a kálvinista Rómát!"

Eredetileg dupla V-vel írta az egész família a nevét, de az egyik ős ezt nagyon nehezen tudta leírni, a tanító mindig leszidta, majd ráhagyta, hogy a számára egyszerűbb szimplát válassza. Azóta a lelkészi, az egyházi ág ezt a verziót használja. A Felvidékről származó Szabolcsba került családot az 1230-as években említik először oklevelek – IV. Béla király birtokadománya Ervinnek –, oldalágon rokonai az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vezérének, Kossuth Lajosnak és a múlt század közepén, 1944-ben a Vladár nagyapa unokatestvére, Vladár Gábor révén igazságügy-minisztert adtak a Lakatos-kormányba. A névazonosság miatt muszáj volt rákérdezni Wladár Sándor olimpiai bajnok (1980, Moszkva, 200 méter hát) úszóra is.

– Távoli rokon, de nagyon büszke vagyok rá. Már csak azért is, mert nagyon szeretem a sportot, már bejelentkeztem pártoló tagnak a Székkutasi Motorosok Baráti Körébe, és amióta olvasni tudok – böngésztem a tabellákat, az eredményeket –, a Ferencvárost szeretem, a zöld-fehér színekért szorítok. Talán ezt a „hitet" is tudom majd terjeszteni – vélekedett Vladár Sándor.

- Forrás: www.delmagyar.hu -