Június 8-án a református templomban emlékeztek Székkutason a Nemzeti Összetartozás Napjára, amellyel kapcsolatban Vladár Sándor református lelkipásztorral beszélgettünk. 

„Lehet, hogy viszonylag kevesen rendelkeznek személyes, családi érintettséggel, de baráti kapcsolatai nagyon sokaknak vannak például az erdélyi testvértelepülésünkön, Réven. Aki belegondol abba, hogy milyen érzés lehet valakinek elveszítenie félig-meddig az otthonát, a hazáját, és mégis megmaradni ugyanazon a területen egyfajta idegenként, mégis őslakosként, az nagyon jól tudja, hogy az ilyen embert minden eszközzel támogatni kell, ami tisztességes, becsületes” – fogalmazott Vladár Sándor református lelkipásztor, aki ezek között az eszközök között három dolgot is említett.

 Az egyik, amit mindenki nagyon jól lát, a nagyobb elbeszélgetések, politikai kapcsolatteremtések. A másik az alulról szerveződő kapcsolatok. A harmadik pedig, ami mindkettőnél hatalmasabb, az Isten útja, aki segített abban, hogy megmaradjon a magyarság – fejtette ki Vladár Sándor, aki hozzátette, hogy június 4-e nemcsak gyásznap kell legyen a magyaroknak, hiszen megmutatja azt is, hogy Isten kegyelme végtelen, a sok baj és megpróbáltatás mellett a magyarok még mindig ott vannak a világ színpadán. „Nem mondunk le testvéreinkről, sőt mindenképpen biztatunk minden családot és fiatal gyermeket főképpen, hogy ismerje meg a határon túli magyar embereket. Gondoljunk bele, kicsit megremeg annak a jó derék francia embernek vagy Wilsonnak a keze, akkor az is lehet, hogy sokkal odébb rajzolják azokat a bizonyos vonalakat, amelyek az új határokat kijelölték. És akkor mi, székkutasiak lévén román állampolgárok lennénk” – fűzte hozzá a tiszteletes. 

Június 8-án ennek szellemében imádkoztak, amikor is a Nemzeti Összetartozást ünnepelték Székkutason. Először Jakab Zoltán római katolikus plébániai kormányzó János evangéliuma 17. részéből olvasott fel, majd Vladár Sándor református lelkipásztor Lukács evangéliumának 15. részéből, az elveszettek megtalálásáról szóló szakaszt olvasta a Bibliából. A templomi alkalom után a református parókiával szemben fekvő I. világháborús emlékműnél a Szózat eléneklésével és áldással zárult a közösségi megemlékezés.

Forrás: Kutasi Hírek