Szombaton délután zajlott Székkutason a VIII. Hagyományőrző Gyermek Néptánc Gála a székkutasi, orosházi és vásárhelyi néptáncos ifjak részvételével.

Ha az ember nem is tudta, hogy mi van készülőben, éppen csak áthajtott volna a 47-esen – letekert ablakkal a friss tavaszban –, akkor is sejthető volt, hogy valami történés lesz szombaton, Székkutason. Ugyanis csupa csinos, ifjú leány és legény zsongott az utcán népviseletben. Ha ez a szokatlan látvány meg is állította az átutazót, akkor még biztosabb lehetett az iménti (feltételezett) feltevésében, hiszen tekerő hangja zengte be a művelődési ház környékét. Zöldi Lászlóné nívódíjas népzenész járatta be egy kicsit a kezét és hangszerét az épület előtti padon.

A zenésznek ez még csak ún. bejátszás, azonban a zenekedvelőnek már igazi szív- és gyomorszorító csuda, ahogyan autentikus dallamokat teker ki (ma már) szokatlan hangdobozából. Meg is szólítottuk, ő pedig szívesen mesélt: elárulta, hogy ő nem iskolában vagy felvételekről tanult meg zenélni, hanem az árokparton az öregektől. Bevallotta, hogy ő ennek köszönhetően nem is klasszikusan, a kotta minden apró bejegyzésére figyelve játszik, inkább úgy, ahogy „emlékszem ezekre a népdalokra, ahogy a lélek diktálja”.

Ezekkel az érzelmekkel vértezve léphetett be a nagyterembe a látogató, ahol aztán a hódmezővásárhelyi Bessenyei Ferenc Művelődési Központ négy néptánccsoportjára, a székkutasi gyerekekből verbuválódott néptáncosokra, valamint egy orosházi bagázsra lelhetett, méghozzá a székkutasi néptáncoktató hozta el csoportját, és a korosztály másik végpontját pedig a Harangos Néptáncegyüttes képviselte.

Kovácsné Rostás Erzsébet, a Székkutasi Olvasókör elnöke, a rendezvény szervezője köszöntőjében ki is emelte ezt a szép összekapaszkodást: „Nagy összefogás kellett ahhoz, hogy ez a rendezvény megvalósuljon, mind a hódmezővásárhelyi, mind a székkutasi, mind az orosházi csoportok és szülők részéről.” Majd megköszönte a székkutasi önkormányzat támogatását is.

Érdeklődésünkre pedig így reagált: „Én úgy érzem, hogy hagyományaiban is él a nemzet, így mindenképpen fontos, hogy egy ekkora településen is őrizzük a régi idők szokásait, hagyományait, emlékeit.”

Szabó Emese települési képviselő megnyitó gondolatként egy idézet üzenetét adta a megjelenteknek, miszerint nem a hamut kell őrizni, hanem a lángot.

És ezzel nem is volt semmi gond, hiszen a rendezvény egyik apropója, hogy április 29-e a tánc világnapja, és csak Székkutasról az általános iskolából és az óvodából összességében 21 gyermek lépett színpadra, jutalmuk pedig egy elismerő oklevél volt, és természetesen az őszinte tapsok.

Mert a gyermekek őszintesége igazi őszinte érzelmeket csalt elő a megjelentekből is, az apró talpak hatalmas élményeket dobogtak össze a színpadon. Például ki ne mosolyogna meghatódva azon a kendőzetlenségen, amikor az éppen színpadon lévő abbahagyja a koreográfiát, és kiszól, hogy „anyuci folyik az orrom”, majd mintha egyenesen Freddie Mercury hangján intenék őt, hogy The show must go on, és már vissza is tér a társaihoz, az aktuális figurához.

A rendezvény végén pedig mindenki, egy hamisítatlan össznépi tekerőmuzsikás tánccal búcsúzott el a 8. székkutasi néptánc gálától.

Forrás: promenad.hu