Rostás János parasztnak készült, folytatva ősei munkáját, de a történelem közbeszólt, 20 évesen életfogytiglani börtönre ítélték. Székkutas megbecsült polgára március 17-én Lázár János országgyűlési képviselőtől vehette át a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést.

Külső-Szőrháton született, ötödikes koráig a tanyai iskolába járt, majd Csicsatérre került, ahol egy kiváló tanító néni, Szénásiné tanította (Mária néni ma is él, 102 éves). Már gyermekként hozzászokott, hogy ha ötről a hatra akarnak jutni, neki is részt kell vennie a család munkájában. A dolgok akkor kezdtek elromlani, amikor édesapját 1944-ben elvitték védvonalat építeni, és 1946-ban nagyon rossz állapotban került haza a fogságból. 1948-tól pedig jöttek az újabb kemény idők, aki őseivel együtt összegyűjtött egy kis földet és felépített egy tanyát, könnyen rásütötték, hogy kulák.

Rostás János ezt már 18-20 éves korában nem tudta megemészteni, jött a Fehér Gárda Mozgalom, és egy hajszálon múlt, hogy nem akasztották fel. Elmondása szerint a hit tartotta benne a lelket, szülei hívő katolikusok voltak, és amikor az ember nehéz helyzetbe kerül, ezek a dolgok felerősödnek. A magánzárkában úgy érezte, ott lebeg felette Isten, és 1951 januárjában az ítélethirdetéskor, amikor közölték vele, hogy életfogytiglant kapott, hálát adott az Úrnak, hogy megóvta az életét.

1959 végén szabadult, amire így emlékezett vissza: „Nagy dolog volt, hogy nem zárták rám az ajtót és nem ordibáltak velem, de nyomorúságos világ volt, mivel a szülővárosomban nem kaptam munkát.” Budapesten tudott elhelyezkedni kocsikísérő segédmunkásként. A rendszerváltásig rendőri felügyelet alatt állt. Azért valahogy boldogult, megnősült, gyermekei lettek és nagyon sokat dolgoztak. Feleségét két hónapja veszítette el, ami nagyon nagy fájdalom számára.

A rendszerváltást követően elkezdett politizálni. Az Országgyűlés hivatalában a Kisgazdapárt mellett dolgozott, majd jött a kárpótlások időszaka, visszajött Székkutasra, ahol alpolgármesterként tett sokat a község felvirágoztatásáért.

Ha az élet alaposan közbe is szólt, végül a sok kitérő után visszatért a gyökereihez, mint mondta, 84 évesen a földje gondozása tölti ki ideje nagy részét. „Nagyon meg kellett szenvednem azért, hogy azt csinálhassam, amit fiatalon elképzeltem” – zárta beszélgetésünket.

Forrás: Kutasi Hírek