Alig találtunk rést a sűrűn benőtt nádasban, ahol egy pillantást vethettünk a kakasszéki tóra. Mintha a természet szégyellné, azért takargatja, hogy ne lássuk, a hajdan szebb napokat látott tó milyen állapotban van. Ha a tavat rendbe tennék, újraéledhetne a Júlia-fürdő is.

A XIX. század végén derült ki, hogy a kakasszéki tó „csodató". Élt a környéken egy Júlia nevű kislány, aki csonttuberkulózisban szenvedett. A gyerek gyakran fürdött a kakasszéki tó vizében, és kigyógyult a betegségéből. Ennek hamar híre futott.
 
Sokan keresték fel a tavat, hogy meggyógyuljanak. Az orvostudomány is érdeklődött a gyógyhatású víz iránt. A kakasszéki szanatórium 1932-ben épült. A fürdőt a kislányról Júlia-fürdőnek nevezték el. Virágzó élet folyt Kakasszéken. Amellett, hogy sokan jártak ide gyógyulni, a környék legnépszerűbb fürdője és üdülőterülete lett.
Napjainkban a gyógyintézet, a vásárhelyi kórház mozgásszervi és rehabilitációs osztálya továbbra is országosan ismert és elismert gyógyhely. A fürdő viszont már csak emlék. Lassan a tó is, mert már csak itt-ott lehet rákukkantani az egyre vastagabb nádfal rései között. Pedig a betegek a sétáik során a vadkacsákat is szeretnék látni, nemcsak a zöld falat.

Jó lenne, ha kitakarítanák a tavat. Padok vannak az udvaron, leülhetünk, de a kilátás most csak nádas – mondta a szanatórium egyik betege, akivel a kapuban találkoztunk. Másikuk pedig arról beszélt, hogy 14 éve jár Kakasszékre, de ennyire elhanyagolt még soha nem volt a tó és környéke, mint most.

A kakasszéki születésű bankár, Kovács Gábor újból felélesztené a Júlia-fürdőt. Ennek előfeltétele a tó rehabilitációja lenne.

Több éve várok arra, hogy a kakasszéki tó rendben legyen. Furcsa állapot alakult ki. Azt érzékelem, hogy az ügyben érintett szereplőknél valamiféle érdekmúlás történt. A tó hódmezővásárhelyi önkormányzati tulajdonban volt, és részben van ma is. Korábban a szanatórium is a vásárhelyi önkormányzaté volt, ma már az államé. A tó egyik fele formálisan a hódmezővásárhelyi önkormányzaté, a másik fele az enyém. A vásárhelyi önkormányzatnak van még egy telke is Kakasszéken. A település pedig, mint az közismert, Székkutas közigazgatási része. Vásárhelynek semmi köze hozzá vázolta az üzletember a kakasszéki viszonyokat.

 Amíg a tó nincs kitakarítva, addig én nem tudok mit tenni. A Kakasszéki Emberekért Alapítvány nyert egy pályázatot a strand rendbetételére. Viszont értelmetlen dolog a strandot rendbe tenni, ha a tóba nem lehet bemenni. Pedig ez lenne a lényeg. A tó rendbetétele ügyében sajnos semmi nem történt. Hogy a pályázaton elnyert összeget felhasználjuk-e az előírt határidőig, a jövő év végéig, attól függ, mi lesz a tó sorsa. Sorolhatnám azt is, hogy itt, Kakasszéken milyen fantasztikus dolgokat lehetne csinálni, de megint csak vissza kell térni minden itteni dolog alfájához és ómegájához, a tó kitakarításához.

Hajdan a tó gyógyvíz volt. Gyéríteni kellene a nádast, a medret kikotorni. Kiszedni belőle a szennyet, földet, fölösleges iszapot. Ehhez a tóhoz a 70-es évek óta nem nyúltak hozzá érdemben. Ha a rendbetétel után kiderül, hogy ismét gyógyvíz van benne, akkor az hatalmas lehetőségeket rejt. Ha az derül ki, hogy már nem gyógyvíz, attól még strand lehet – magyarázta a bankár.

Hogy Kovács Gábor komolyan gondolja a fejlesztéseket, arra jó példa, hogy Kakasszéken már épített egy vendégházat, másik kettő létesítése pedig folyamatban van. Egy helyi gazdálkodócsaládnak is van vendégháza. Vagyis ha lenne strand, az üdülővendégeket el tudnák szállásolni. – Kakasszék vonzereje a tó. Amíg az ilyen, mint most, addig gondolkozni lehet a jövőről, de álmodozni nem – tette hozzá Kovács Gábor.

Kakasszék, mint említettük, közigazgatásilag Székkutashoz tartozik. A településnek hatalmas lehetőség lenne, ha a tóban újra lehetne fürödni.

A környékben nem lehet sehol élővízben fürödni. Fantasztikus lehetőségeket rejtene magában a fürdő mondta Szél István, Székkutas polgármestere. Szerinte székkutasiak, orosháziak, vásárhelyiek, illetve a környéken élők is jöhetnének ide pihenni, kikapcsolódni. A belföldi turizmus évről évre növekszik. – Székkutas pedig egy fantasztikus hely. Tudom, hogy minden polgármester ezt mondja a saját településére, de nekünk van egy pusztánk, ami természetvédelmi terület. És van egy csodálatos tórendszerünk is itt, Kakasszéken. Amit tudtunk, megtettük Kakasszékért. A bekötőutat felújítottuk, a 47-es mellett megépült a kerékpárút. A tóval kapcsolatban viszont nincs semmilyen lehetőségünk, mert nem a mi tulajdonunk – sajnálkozott Szél István.

Korábban a hódmezővásárhelyi önkormányzat pályázott a tó rehabilitációjára, de sikertelenül. Önerőből a mintegy 300 millió forintos munkát nem tudnák megoldani.

Kíváncsiak voltunk, hogy Vásárhely új vezetésének mik a szándékai a kakasszéki tulajdonukkal. Keresik-e az újabb pályázati lehetőségeket? Felmerült-e, hogy – mivel már a szanatórium az államé, nem Hódmezővásárhelyé – eladják a tó rájuk eső részét? E-mailben történt megkeresésünkre azonban nem reagált az önkormányzat sajtószolgálata.

Forrás: www.delmagyar.hu