A Vásárhelyi Puszta értékeinek megmentése érdekében szövetkezett hét alföldi település. Vezetőik, képviselőik eldöntötték: nem hagyják a továbbiakban magára az alföldi emberek szívének, lelkének oly kedves, ám az utóbbi időben „mostohagyermekként” kezelt Pusztát. A Vásárhelyi Pusztáért Szövetség képviseletében Szenti Tibor, néprajzkutató, a szövetség ötletgazdája, Deák György, az Olvasókörök Országos Szövetségének társelnöke és Szél István, Székkutas polgármestere Égető Gyulával beszélgettek a Rádió7 május 15-i Napraforgó című műsorában.

Mi sem tükrözhetné jobban az alföldön élők érzéseit, gondolatait lakóhelyükről – melynek szíve a Puszta - , mint Bónus István, a Konok Paraszt című verse. A költeményt a műsorban Égető Gyula tolmácsolta a Rádió7 hallgatóinak.

Ennek szellemében zajlott a mai műsor, melyben Szenti Tibor néprajzkutató, a Vásárhelyi Pusztáért Szövetség ötletgazdája elmondta, 53 éve találkozott a Pusztával először. A közel múltban azonban azt tapasztalta, hogy az a világ, amit ő gyermekként „otthagyott”, az már nem létezik.

- Az 1910-es népszámlálás szerint 62 000 lakosa volt Vásárhelynek, ennek közel 40%- a kint lakott a Pusztában, a tanyavilágban. A jelenlegi adatok szerint, a Szövetségben résztvevő hét település lakosai nincsenek összesen 90 000-en, és a Puszta, a tanyavilág lakossága nem éri el a 900 főt. Ez nagyon elszomorító, többek között ezért is fogalmazódott meg bennem a szövetség létrehozása – mondta el Szenti Tibor.

A Vásárhelyi Pusztáért Szövetség együttműködési megállapodását hét település polgármestere - Hódmezővásárhely, Székkutas, Nagymágocs, Békéssámson, Kardoskút, Orosháza és Pusztaföldvár – írta alá. Ehhez a szövetséghez csatlakozott a Körös-Maros Nemzeti Park és az Olvasókörök Országos Szövetsége is. Deák György, az Olvasókörök Országos Szövetségének társelnöke a Napraforgó műsorban kifejtette, januárban rendeztek egy irodalmi estet Orosházán, ahova meghívták a települések polgármestereit is, azzal a nem titkolt céllal, hogy egy közös programot indítsanak a Vásárhelyi Puszta értékeinek megmentése érdekében. Ennek köszönhetően január 26-án aláírták az együttműködésről szóló nyilatkozatot.

- Gyermekkoromat tanyán töltöttem, tehát a Pusztát úgy is ismerem, mint gyermekkori élményeim egyik forrását, ezért is fontos számomra ennek a szövetségnek a létrejötte. Ezenkívül ez egy egyedülálló kezdeményezés abban a tekintetben, hogy civil szerveződés alapján jött létre, és nem titkolt célunk, hogy ezen települések vezetői összefogjanak, lakosai pedig megismerkedjenek egymással – hangsúlyozta Deák György.

A Vásárhelyi Pusztáért Szövetség tagjaiban már konkrét célok is megfogalmazódtak, úgy, mint az infrastruktúra fejlesztése a környékben, kerékpárút hálózat kiépítése, egy természettudományi és kulturális centrum létrehozása, vagy a tájjellegű, helyi termékek védjeggyel való ellátása – derült ki a műsorban.

A Hugo Hartung és a Piroska-kultusz kapcsán sok német és osztrák turista keresi fel Székkutast és a Pusztát. A szövetség tagjai elmondták, szeretnék még vonzóbbá tenni a Puszta világát az ideérkezők számára, akik tovább vinnék e kulturális és természeti értékekben gazdag térség jó hírét az egész világban. Székkutas Város polgármestere, Szél István véleménye szerint a Székkutasi lakosok életét is nagy mértékben befolyásolja a Puszta létezése, így nem mindegy, hogyan viszonyulunk hozzá.

- Helyi gazdálkodók gazdálkodnak rajta, és reményeink szerint a gyógynövény kultúra újjáéledésével egy újabb gazdasági tevékenység kezdődhet meg a térségben. Céljaink közül már megvalósuló infrastruktúrális fejlesztés a Kakasszék és Orosháza között épülő kerékpárút, melyet szeretnénk Hódmezővásárhely és Székkutas között is megépíteni. Erre előreláthatóan jövő évben kerül sor. Ezenkívül a Csomorkányi templomrom, a Sóshalmi Olvasókör, a Papi-féle Szélmalom, a Téglagyári Tanösvény fejlesztése is tervben van, ez mind olyan dolog, amely a jövőt szolgálja – hangsúlyozta Szél István.

A műsort Szenti Tibor az alábbi gondolattal zárta:
“A vásárhelyi Puszta népessége környezeti, kulturális, gazdasági és társadalmi egységet alkot. Földje semlyékes, mocsaras, szikes mezőkkel, és tavakkal, erekkel tagolt. Nagyobb része legelőnek való, és a szabad madaraknak, állatoknak paradicsoma. Az idetelepült emberek kényszerből feltört telkein hol a belvíz, hol az aszály pusztít. Itt sokkal keményebb az élet, mint a jó minőségű szántóföldes tanyákon. A termelt javakért mindig erősebben kellett küzdeni. Istenen kívül, a szegény emberen csak az esze, a szorgalma és egy másik szegény segít! Mégis hazánk egyedi, különleges és pótolhatatlan életterét alakították ki. A népet nem lehet leváltani. Évszázadok során, élő biológiai szövetként, egymással összeházasodva, újvilági „vérszerződést" kötöttek. Ezért szükséges, hogy kölcsönös segítségnyújtással, a társadalom által is elfogadott, testvéri szövetséget alkossanak.”

Forrás: promenad.hu