Díszpolgári cím Héjja Lászlónak

2018-03-19 13:07:09

A Székkutast körülölelő tanyavilágban, Csicsatéren lakik Héjja László.1955 óta, kevéske kitérővel itt él: múltja, jelene ide köti, jövőjét is ide tervezi.

Úgy tartják, a gyermekkor élményei bevésődnek az ember szívébe, és örök pecsétet hagynak azon. Bizonyára így van, hiszen gyermekkorának helyszíne, a nagyszülői tanya életének kitörölhetetlen része maradt. Egy biztos pont, egy kötelék, amihez ragaszkodik. Héjja László 1953-ban született Mórahalmon. Édesapja, Héjja Sándor a Magyar Állam Vasutaknál dolgozott; ahová helyezték, családjával oda kellett mennie, így a kis László szüleivel a szeged környéki falvak világában töltötte életének első két évét. 1955-ben, édesanyja egészségi állapota miatt, apai nagyszülei vették gondviselésbe. Így került a kisfiú a csicsatéri Héjja Ferenc lovas gazda tanyájába. Bár nagyszülei nevelték, és közben testvére is született, szülei gyakran jöttek meglátogatni a kisfiút, és a gyermek az iskolai nyári szüneteket is az édesanyjánál, édesapjánál töltötte. Amikor nagyobbacska lett, édesapjáék eljöttek érte, hogy hazavigyék, de nagyszülei szépen kérték őket: „Hadd maradjon nálunk ez a kisgyerek!” Így történt, hogy maradt…

Tanulóéveit a csicsatéri iskolában kezdte. A Berei-házaspár, Ilonka néni és Béla bácsi tanította meg az alapvető ismeretekre. Hosszú idő távlatából is emlékszik a pedagógus-házaspár szigorú, de igazságos, emberséges szeretetére. Kisfiúként sok csínytevésben benne volt; a mozgást, a sportolást már akkor is szerette. Apró termetű kisiskolásként hamar felismerte, hogy erősnek kell lennie, hiszen meg kell tudnia védenie magát, nem maradhat el a többi fiú mögött; így már elég korán, kisgyerekként az önvédelmi sportok felé fordult figyelme. Amikor befejezte az elemi tanulmányokat, Szegedre ment a Bebrits Lajos Vasútforgalmi Szakközépiskolába; itt érettségizett 1972-ben. Középiskolai évei alatt, a Szegedi Sport Egyesületben cselgáncsozott, ezzel párhuzamosan a Spartacus Súlyemelő Szakosztályába is járt: a sportolás iránti szeretete, és kitartása továbbra is megmaradt. A vasútforgalmi technikum elvégzése után először Hódmezővásárhelyen, majd Kútvölgyön kezdte meg a munkát a Magyar Állam Vasutaknál forgalmistaként. Három év után került Székkutasra. Ugyanebben a szakmában dolgozott 40 éven keresztül, egészen 2011 decemberéig. 2012 év elején ment el – 40 év munkaviszony után – nyugdíjba.

1978-ban házasságot kötött Németh Juliannával. Házasságukból két gyermek született: 1978 decemberében Anita, 1982-ben László. A gyermekek születése, és a munka mellett is szakított időt a sportra. A csicsatéri tanyán készített egy fóliasátrat, ahol 4-5 székkutasi fiatallal együtt edzettek: tőrrel vívtak, ökölvívással, erőnléti gyakorlatok elvégzésével edzettek. 1981-ig rendszeresen összejártak. 1981-ben következett számára a fordulat: ebben az évben ismerkedett meg a Magyarországon is újdonságnak számító karate sportággal. A Szegedi Karate Klub, Császár Béla vezetésével Hódmezővásárhelyen indított Do Shin Khan, vagyis tradicionális karate önvédelmi edzéseket. Ő is csatlakozott hozzájuk. Annyira megtetszett neki ez a sportág, hogy ennek mintájára Székkutason is elkezdte a rendszeres karate-edzések megszervezését. A kitartó szervezésnek, és a sportág iránti érdeklődésnek köszönhetően sikerült a helyi általános iskola aulájában helyet szerezni. Ő maga tartotta az edzéseket. Először egy 10 fő körüli kis csapat gyűlt össze, köztük a későbbi mesterek Ráhai József és Ráhai Sándor, majd az általános iskolában tanuló diákok közül is többen csatlakoztak hozzájuk, mint például Szántó Tibor. Később segítséget is kaptak: Nagy Lajos, a székkutasi József Attila Művelődési Ház igazgatója a ház nagytermét is rendelkezésükre bocsátotta, majd dzsúdó-szőnyegeket is szerzett az edző csapat számára. 1983-ig tartottak a karate edzések, akkor azonban új lehetőségek adódtak: ugyanebben az évben, 1983 őszén László elkezdett aikidózni. Az országban ekkor még egyedül Szombathelyen folytak aikido edzések, ezért az érdeklődőknek oda kellett utazni, ha meg akartak ismerkedni ezzel a sportággal. „A reggeli vonattal indultam, este voltak az edzések, éjszaka utaztam vissza Székkutasra. Egy éjszakát és két napot áldoztam fel érte.” – emlékszik vissza azokra az időkre. Megérte a fáradság. Héjja László ettől kezdve, párhuzamosan a karatéval, már aikido edzéseket is tartott. A székkutasi edzéseknek híre ment, így ezután már nem csak a helyiek gyakorolhatták ezt a sportot, hanem a környező városokból, sőt Békés megyéből is jöttek hozzá edzeni. Hódmezővásárhelyről, Makóról, Orosházáról, Békéscsabáról jártak át hozzá a sportág kedvelői. A szervezőmunkában segítőtársra, barátra is talált: a szombathelyi edzések során megismerkedett a makói Márton Imrével, aki megye-, és országszerte vitte a székkutasi edzések hírét. Márton Imre, aki a Nemzetközi Aikido Szövetség Magyarország vezetője, 6. danos aikido mester, külföldről is hívott vendégeket edzést tartani, így Székkutasra, majd a később indított csicsatéri aikido táborba számos európai országból érkeztek a különféle harcművészeti ágak rangos mesterei. Az évek során jártak itt mesterek Franciaországból, Angliából, Ausztriából, Szerbiából, sőt még Japánból is.

Ekkorra már a művelődési ház nagytermét is kinőtték: a tornacsarnokban kaptak helyet; 1986-ban pedig megindult a csicsatéri tanyában az aikido tábor. A nyár közepén most is gyakran állnak meg a főút mellett látogatók, és érdeklődnek, hogy merre van a csicsatéri tanya, mert az aikido táborba mennek. Jobb helyszínen nem is indulhatott volna meg ez a tábor, hiszen a tanyavilág és annak csöndes szellemisége kiválóan alkalmas arra, hogy a résztvevők nomád életmód mellett eddzenek. A tábort Márton Imre szervezi; célja, hogy az ide érkező sportolók a harcművészetek különböző formáival megismerkedjenek, és gyakorolhassák azt. Ezekre az alkalmakra a harcművészetek különféle ágainak mestereit hívják el edzéseket tartani: jártak itt a dzsúdó, karate, kung fu sportág, valamint, a capoera, táncos- ritmikus önvédelem mesterei és tanítványai is. Egyik évben meghívott vendég-oktatójuk volt a Magyar Belügyminisztérium Önvédelmi Oktatásért Felelős kiképző tisztje is. A tábor 14 éves kortól várja a felnőtteket, 7-től 14 éves korig pedig gyerektábort tartanak. A résztvevők száma minden évben 40-70 fő között mozog. A tanyára érkezők hamar megszokják és megszeretik a nomád életmódot: mindenki sátorban lakik, saját maga által készített ételt eszik, nap melegítette szabadtéri zuhanyzóban mosakodik.

Régebben a táborban olyan szintű edzések folytak, hogy az testi és lelki próba elé állította a résztvevőket: a sport jó állóképességet, és fizikai erőnlétet kívánt meg nap, mint nap. Egy orvos állt készenlétben, hogy az edzésen részt vevők testi épségét felügyelje. Ma már nem ilyen kemények az edzések. A szervezők, hogy változtassanak, újítsanak, egy-két alkalommal más helyszínre tették a nyári tábort, de az ott résztvevők a hét elteltével megkérdezték: mikor lesz a székkutasi tábor? Ezek a kérdések, díjjal és jutalommal nem járó pozitív visszajelzések, elismerések voltak a szervezők és a mesterek, köztük Héjja László számára. Az aikido tábor 2016.-ban jubilált, több mint harminc éve várja a harcművészetek iránt érdeklődő gyakorlott sportolókat.

2013-ban Szél István polgármester felkérte, hogy tartson aikido edzéseket a székkutasi Sportcentrumban, de ezt a feladatot már nem tudta elvállalni. Néhány éve 1924-ben született idős édesapjának gondviselője lett. Héjja László az évek során az aikido sportág különböző fokozatait szerezte meg. 1991-ig a karate önvédelemben elérte az (1.) első dan fokozatot. 1991-ben tette le az aikido harcművészet (1.) első dan vizsgáját. Az ezt követő időben fokozatosan, évről-évre szerezte meg ebben a sportágban a fokozatokat. 2017-ben aikido ötödik (5.) danos mester lett. 2004-ben a közösség szolgálatáért végzett munkájáért Székkutas település önkormányzata „Közösségi Munkáért Díjban” részesítette. 2016-ban örömteli esemény várt rá: Brüsszelbe utazhatott, egy nemzetközi aikido rendezvényre, amelyet abban az évben, Európában rendeztek meg. A japán aikido sport, és a világ aikidósainak vezetője, Moriteru Ueshiba tartott Brüsszelben edzéseket a meghívott mestereknek. A japán edzővel készült közös fotóját örömmel mutatja; ma is büszkeséggel emlékszik vissza életének erre a nagy eseményére.

„Az élettel kapcsolatban annyi bölcsességet el lehetne mondani –vallja – de amikor az ember végigjárja az életútját, rájön, hogy a sok hangzatos dolog fölöslegessé válik: a gondolatok letisztulnak és csak a lényeg marad.” De honnan tudjuk, mi a lényeg? A Zen tanítása szerint a kiegyensúlyozott élet titka egyben az élet lényege is: „Ami jön, fogadjátok, ami megy, engedjétek. Ilyen egyszerű!” Befogadni és elengedni. Talán igaz ez a bölcsesség az emberi élet útjára is. Erre a világra érkezünk, feladatunkat elvégezzük, ha tudunk, másokért jót teszünk, és végül elfogadjuk, ha menni kell. Ez a lényeg.

Székkutas Község Önkormányzat Képviselő-testülete a község szolgálatára tett, kiemelkedő és magas szintű munkássága elismeréseként Díszpolgári címet adományoz Héjja Lászlónak.


« 2018. Szeptember »
H K Sze Cs P Szo V
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
Rendelje meg Ön is!
Pályázatok a településen